„A szegényből gazdag”
A budapesti Szerb Kulturális Központban minden évben megemlékeznek január 22-ről, a magyar kultúra napjáról. Idén január 26-án, pénteken, a „Szerb Venc” termei zsúfolásig megteltek szerb és magyar vendégekkel, akik kíváncsiak voltak találkozni Miklós Szamossal, a marcipán királyság képviselőjével, és családias hangulatban, egy csésze tea és finom sütemények kóstolása mellett egy érdekes, kellemes estét eltölteni.
A vendégeket Zorica Jurković Ember, a „Szerb Venc” igazgatója köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy a több évszázados szerb kultúra ápolása mellett fontos szerepet játszik a magyar kultúra, valamint a magyarországi szerbek kultúrájának bemutatása is.
A beszélgetést Miklóssal Mitar Mirko Krkeljić vezette. A vendég betekintést engedett a Szamos család titkaiba, megosztotta ifjúkori és szentendrei emlékeit. A Szamos cukrászdinasztia alapítóját, Mladen Savićot, Miklós édesapját, nagy szegénységben nevelte fel egyedülálló édesanyja. Hogy Magyarországon egyszerűbb legyen az élete, nevét Mátyás Szamosra változtatta. A cukrászmesterséget a legismertebb budapesti mesternél sajátította el. A szocializmus nehéz éveiben a munkája mellett kis, szűkös lakásában szaloncukrot készített, amelyet feketén árult. Az állambiztonság őt sem kímélte: hét év börtönre ítélték, amelyből hármat le is töltött. Szabadulása után a nyolcórás munkaidőt követően otthon folytatta a munkát, marcipánrózsákat készítve, amelyeket a cukrászok tortadíszként használtak. A magánvállalkozás megnyitásával kezdődött a Szamos család és vállalkozás fellendülése, amelyben lánya és fiatalabb fia is dolgozott. Néhány évvel később az újságírók Mátyás Szamost már „a marcipán királyának” nevezték.
Az idősebb fiú, Miklós, más utat választott: közgazdasági egyetemet végzett, és szép karriert épített különböző állami vállalatoknál. Apjához hasonlóan nem elégedett meg a kicsivel, és pénzügyi tanácsadóként kezdett dolgozni. A rendszerváltás és az új politikusokban való csalódás után azonban a cukrászszakma felé fordult, és tulajdonosa lett a legrégebbi budai cukrászdának, a Ruszwurm cukrászdának. Így kezdődött „a diplomás közgazdász cukrászpályafutása”, és lassan kivonult a pénzügyi világból – írta Miklós Szamos könyvének („Marcipán – apám birodalma”) előszavában Predrag Stepanović, a magyarországi szerb író.
Miklós nagy tisztelettel és humorral beszélt édesapjáról, akitől szerb származását örökölte, és aki miatt mindig inkább érezte magát szerbnek, mint magyarnak. A beszélgetés során folyamatosan hangsúlyozta, hogy közelebb áll hozzá a szerb mentalitás és gondolkodásmód. A családi hagyományokhoz való visszatérés még közelebb hozta őt édesapjához. Apja halála után felvette a kapcsolatot az apai ágon élő távolabbi rokonsággal, szállodát vásárolt nekik Villányban, és biztosított számukra tisztességes megélhetést. Ez nem volt az egyetlen jótette: nagy szívét, úgy tűnik, az apjától örökölte. Szerb származása rendkívül fontos számára, amit gyakran ki is emelt történeteiben. „Számomra nagy dolog ez a kapcsolat, amit ma este éreztem, és azt kell mondanom, hogy nem teljesen mindennapi. Apám mindig hangsúlyozta, hogy szerb. Amikor meghalt, azt mondta nekem, hogy mindig igyekezzek támogatni a szerbeket. Akkor még nem értettem, miről beszél, de azóta tudom, hogy kötelességem képviselni a szerb kultúrát. Ezért fordították le a könyvemet szerb nyelvre, és Belgrádban nagy sikert aratott” – mondta Miklós Szamos lapunknak.
A zenei műsorban Branka Bašić, etnomuzikológus és prímás, népdalénekes, valamint Andrija Martinović (harmonika), a budapesti „Nikola Tesla” Gimnázium tizenegyedik osztályos diákja szórakoztatta a vendégeket.
A programon többek között részt vett dr. Jovanka Lastić, a Magyarországi Szerbek Önkormányzatának elnöke és Andrija Rockov, alelnök is.
Forrás: SNN – Katarina Pavlović Bači
